Specht József (SJ):
Száztizenhét kilométer ez még autóval is hosszú, egy biztos, meg kell állni, de vannak olyan emberek, akik nem használnak semmilyen közlekedési eszközt, egyszerűen fogják magukat és lefújják ezt a távot.
A barátom akivel most beszélgetni fogok nem csak hogy lefutotta ezt a távot, hanem megnyert egy versenyt. Múlt hét szombaton a Miskolc Kassa távon. Ez a száztizenhét kilométer.

Köszöntöm Mészáros Rolandot, a bajnokot!

Mészáros Roland (MR):
Nagyon szépen köszönöm a meghívást és hogy itt lehetek újra kamerák előtt. Köszönöm a meghívást és üdvözlök mindenkit.

SJ:
Én azt gondolom, hogy a legelső dolog az kell, hogy legyen, hogy az összes DXN-es nevében, a világ összes DXN tagjának a nevében gratuláljak neked ehhez a hatalmas sikerhez!
Roli!
Már sok mindent elmondtál tévé, riportokban, újságoknak nyilatkoztál erről a nagyszerű eredményről. Meg sok mindent nem. Én megmondom őszintén nem fogom tudni kiszűrni, hogy mi az amit már elmondtál mi az amit nem de van egy-két olyan kérdésem, amit talán még nem tettek fel neked.
Az első nem nem is kérdés hanem egy élmény amit most majd te is meg fogsz látni. Egy közös ismerősünk beszélt arról, hogy te biztos ott fogsz állni ennek a dobogónak a tetején. És felvettük ezt a beszélgetést. Érdekelne engem, hogy amikor meglátod ezt, akkor mi a véleményed arról? Te is így gondoltad?

A bejátszott videóban Zsilágyi Zsolt Zsizsoval (SzZs) beszélgettünk:

SzZs:
“És én azt éreztem és mondtam, hogy ezen a versenyen ott fogsz állni a dobogó tetején. És én a lelki szemeim előtt láttam és azt mondtam, hogy végre, végre, végre! Az elmúlt öt évnek a munkája most be fog érni és be fogja bizonyítani mindenkinek, hogy a fizikai felkészülés, az edzés, a mentális egyensúly, amilyen állapotban van, az előző versenyek, illetve azok az egyéb dolgok, köszönhetően a DXN-nek is, ami hozzájárult ahhoz, hogy ilyen fizikai állapotba kerüljön és így tudjon regenerálódni. Ezek be fognak érni és ott lesz a dobogó tetején.
Barátom nagyon szeretlek. Gratulálok. Fantasztikus teljesítmény. Én tudtam, hogy ez megvan benned.
Egy mondatban összefoglalva drága géppuska lábú barátom. Én megmondtam: You are the champion!”

MR:
Kísértek engem biciklivel most és a legelső szó, amikor felhívott engem fél ötkor, mert a biztonság kedvéért mondtam neki, hogy fél ötkor hívjon fel. Hat órakor indult a verseny. Mondtam neki, hogy fél ötkor hívjon föl, hogy nehogy elaludjak, de óra nélkül négy óra húszkor kipattant a szemem és mintha tudta volna a szervezetem, hogy hova kell menni.
És az volt neki az első három szava hogy jó reggelt bajnok!
Hát mondom, ez nem igaz, hogy már így nem is tudom hányadik volt. Ugye Czérna Szabi is azt mondta múlt hét szombaton, hogy látta a szemembe, hogy most váltam bajnokká. Az edzőm is azt mondta, hogy ez a szombat ez az én napom lesz.

Nagyon-nagyon készültem rá és nagyon-nagyon szerettem volna a dobogó tetején állni és elő is idéztem magamban előtte, hogy milyen érzés az, hogy ott fogok állni. Mert azt tudom, tavalyról tudtam, hogy itt nagyon, hogy is mondjam, nagyon szép a ceremónia az eredményhirdetés. nagyon megadják a módját. Igazából azt lehet mondani, hogy világszínvonalú. Aki látta, az mindenki azt mondta, hogy ez egy világszínvonalú eredményhirdetés volt. Csehországból, Lengyelországból, Szlovákiából, Magyarországról vettek részt futók. Tehát ez egy ilyen nemzetközi verseny volt és nagyon-nagyon megadják a módját.
Ahol magyar területen végig futottunk településeken, az összes polgármestert ott volt az eredményhirdetésen. Mindenki gratulált nekem. Az egyik polgármester, Vizsoly polgármestere, személyes jó barátom, régről még az egyetemről. Meglepetés volt. Annyira jó volt vele találkozni. Jó érzés volt, és hogy tényleg gratuláltak a polgármesterek.
Kassa város vezetése is a végén odajött hozzám és külön felajánlottak egy különdíjat. Az most nincs itt, a miskolci különdíj van itt.

Igen, igen!
Nagyon nagy megtiszteltetés volt az egész eredményhirdetés és nagyon szerettem volna, hogy ott legyek a legjobbak között, hogy én legyek a dobogó tetején.

SJ:
Te vagy a legjobb!

MR:
Hát igen, most én lettem a 2023-nak a bajnoka.

SJ:
És Szizso ezt mondta az előző beszélgetésbe, hogy ezt látta és ezt mondta neked és üzent, így a végén neked egy mondatot. Te mit válaszolnál neki, hogyha most így lehetne?

MR:
Hát én is ugyanazt gondolom, hogy nagyon-nagyon egy hullámhosszon vagyunk és nagyon nagyon kedveljük egymást. Nagyon szeretjük egymást.
És igazából hát nagyon-nagyon köszönöm neki is a bátorító meg a biztató szavakat, mert hát tudjuk nagyon egymást motiválni.
Jó páran már tudják, hogy mi egy versenyen olyan szinten motiváltuk egymást, hogy megnyertük a az Ultra Balaton versenyt. Ha jól gondolom három évvel ezelőtt. És ott hát nagyon kellett motiválni egymást, hogy gyerünk, gyerünk, gyerünk, hogy ott is mi legyünk a legjobbak.
De beletettük a kemény munkát és megvalósult az álom, hogy ott álltunk a dobogó tetején, úgyhogy tudjuk egymást motiválni.

SJ:
Ez szuper és akkor megnyertétek az UB-t most a megnyerted a Miskolc-Kassát. És hány győzelmed van már egyébként?

MR:
Azt most nem tudom, de azt tudom, hogy hogy hogy amióta elkezdtem az ultrafutást, én a helyén kezelem ezt a dolgot, mert én azt gondolom, hogy a kategóriámban az én csoportomban a legtöbb versenyen szoktak eredményt hirdetni, még ha nem is úgy sikerült a verseny, hogy első voltam, de a kategóriámban minden versenyen dobogón álltam.

SJ:
Ez igen gratulálok!

MR:
Tehát azt gondolom, hogy a legtöbb ultra távú versenyemen nem csak kategóriámban, hanem összetettben is a sikerült a dobogóra állni, tehát nagyon sok, nagyon sok értékes, dobogós helyezésem van.

SJ:
És most már úgy tudom, hogy nem csak hogy a kategóriádba, hanem abszolútban is minden mindent vittél.

MR:
Igen. Most én voltam az egyéni versenyzők között, aki a hölgyek és a férfiak között is elsőként ért célba.

SJ:
Ez igen! Elsőként értél célba. És én láttam videókat a futásról. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megkérdezni. Az egyik az, hogy azt láttam hogy egyedül futsz és az ember ezt nem tudja elképzelni abba a korban, amikor azt nézzük a tévében, hogy a versenyautókkal egymást előzgetik, állandóan, meg hogy bringával mennek, és ott lökdösik egymást.
Nehezen felfogható, hogy egy ember egy szál egymagában szalad. Szóval ezek a versenyek akkor nem olyanok, hogy úgy együtt megy a társaság?

MR:
Az elején még együtt elindul a sok futó. A legelején, a negyvenhetedik kilométerben sikerült átvenni a vezetést.
Én viszonylag erősebb tempóban kezdtem a többiekhez képest, nekem ez volt a tempóm. Ezt a tempót beszéltük meg az edzőmmel. és hát a többiek láttam képeket, és azt láttam, hogy voltak ilyen kialakult bolyok, ahol többen futottak egyszerre, de én ott voltam az elején, tehát amikor első lettem akkor meg kialakult egy jelentősebb előny, amikor átvettem a vezetést.

SJ:
És ez nem túl magányos? Valahol hallottam – vagy nem tudom egy film címe? -, hogy “a hosszútávfutó magányossága”. Ez jelent valamit? Így van vagy nem, vagy hogy van ez igazából?

MR:
Most főként azért sem voltam magányos, mert ott volt mellettem a barátom, aki kísért biciklivel.
Igazából végig szórakoztattuk egymást. Voltak nagyon jó dolgok és én érdekes dolgok amin szórakozhattunk egy jó párszor. De főleg azért nem vagyok magányos, mert én megpróbálom, akármilyen hosszú a verseny, megpróbálom élvezni. Tehát én úgy tekintek erre, hogy csodálom a tájat, teljesen kikapcsolok és és átadom magam a az élményeknek még akkor is, hogyha vannak, adódnak kihívások a verseny során.
De de én nem mondanám azt, hogy ez magányos sport. Akkor nem csinálnám, hogyha most én idézőjelbe unatkoznék egy-egy versenyen. Mert vannak olyan futók akik elmondják, hogy ők unatkoznak és azért nem tudnak egy hosszabb távot lefutni.

SJ:
Hát ez biztos, hogy kell hozzá egyfajta beállítottság, vagy pedig képesség. Még még sok minden kell hozzá, de már kétszer említetted mióta beszélgetünk az edződet. És én tegnap feltettem egy fotót amikor a díjátadáson ott állsz a pódiumon.
És kaptam rá egy lájkot. Egy olyan lájkot, ami egy szívecske. És tudom hogy nem nekem szól és azt gondolom, hogy nem is a fotónak szól, mert a Maráz Zsu tette oda ezt a szívecskét. Én biztos vagyok benne, hogy ez neked szól. Milyen a kapcsolatotok, milyen a viszonyotok?

MR:
Hát nagyon-nagyon nagyon jó a kapcsolatunk. Igazából én ott voltam az elsők között, akikkel a Zsuval elkezdtünk együtt dolgozni, együtt futni.
Nagyon rég, már öt éve egyengeti az utamat, nagyon-nagyon jó a kapcsolatunk. Én maximálisan elfogadok minden edzést úgy ahogy ő leírja, mert egy óriási példakép számomra, mert hát én is oda szeretnék eljutni, ahol ahol ő már járt és én is elindultam azon az úton.
Igazából én maximálisan felnézek rá mindenféle téren és most ő nagyon-nagyon büszke, nagyon-nagyon boldog.
Te is vagy ti is itt már párszor tapasztaltátok, hogyha DXN nyelvére lefordítom, hogy például mekkora fantasztikus érzés az, hogyha egy munkatárs gyémánttal válik. Azt te is el tudod képzelni, hogy milyen fantasztikus érzés. Neked is a csoportodban nagyon sok gyémánt van. Az egy annyira különleges érzés, hogy valakit eljuttattál a csúcsra. Már nagyon sok gyönyörű sikert értünk el, de ez most, én az úgy gondolom, hogy ez az eddigi legnagyobb siker, amit együtt elértünk.

SJ:
Egy másik kérdés ezzel kapcsolatban, mert ki akarom nyomozni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás. Nem tudod még mire gondolok. Szóval, hogy te futó voltál és aztán utána lettél, DXN tag vagy DXN tag voltál és aztán utána lettél futó? Ez érdekelne engem, hogy mi volt a sorrend?

MR:
Nem hát először voltam DXN tag és utána lettem futó, mert ezt már jó párszor elmondtam, hogy régebben iskolában ilyen foci csapatokban részt vettem meg testnevelés órákon is elég aktív voltam, de hát azt nem lehet összehasonlítani ilyen szinten.
Már számtalanszor elmondtam, hogy én igazából ott fertőződtem meg amikor a Czérna Szabi a Kocsó Lacinak szervezett egy idézőjelbe egy gyalogtúrát a Balaton felvidéken, amikor ő elindult Caminon. És én igazából ott tapasztaltam meg, hogy milyen fantasztikus csoda, hogy az ember kikapcsolódik a természetben és túrázik és hát igazából onnan kezdődött az egész.
Az egyik kedves DXN tag a Rohály Eszti meghívására vettem részt az első futóversenyen és igazából innen indult a történet. Ez egy 12 kilométeres jótékonysági futóverseny volt.

SJ:
És akkor még egy kérdés ezzel kapcsolatban. A DXN ugye nagyon kiváló étrend kiegészítőket forgalmaz. Ezzel neked valamit jelent-e? Használod ezeket a termékeket a sportban?

MR:
Persze, persze! Használok többfajta gyógygombát, gyógynövényt. Ezt is már többször elmondtam, hogy kiváló szakemberektől például Herr Gyulától is hallhattuk már többször, hogy hogy azért is tudok minőségi edzésmunkát végezni, mert ezek a termékek olyan gyorsan segítik a regenerációt, hogy akár egyik napról a másikra is minőségi edzésmunkát tudok végezni.
Vagy például most az elmúlt hónapban körbe futottam négy nap alatt a Balatont és igazából olyan gyorsan regenerálódtam, hogy minden reggel, még a harmadik, negyedik napon is úgy indultam el, mint hogyha az első napon indultam volna.
Tehát nagyon segítették, meggyorsították a regenerálódási folyamatot. Illetve hogy ezek a termékek ellátnak minden olyan tápanyaggal és nyomelemmel, vitaminnal, ásványi anyaggal, amire szükségem van és ezáltal is jobbá tudok válni.
Illetve tudjuk azt is, hogy a gyógygombák is segítik a mentális jólétet és ahhoz, hogy az ember az élet bármely területen el tudjon érni egy sikert. Most akár bármilyen hétköznapi dolgot is ki tudnék emelni, nagyon fontos, hogy az ember mentálisan egyensúlyban legyen.

SJ:
Kicsit kell hogy gonosz legyek. Nem veled! Mert hogy ha ezeket a szavakat amiket most elmondtál ezeket a mondatokat hallják emberek – régen talán én is közéjük tartoztam -, akkor így feljön óhatatlanul a gondolat, hogy ezt az ember biztos megvették. Tutira megfizették azért, hogy ezeket mondja ezekről a termékekről.
Roli! Téged megvettek?

MR:
Engem nem vettek meg. Én mindenkinek azt szoktam azt szoktam mondani, hogy próbálják ki a terméket. Én is így kezdtem, akik itt ülnek a teremben, mindenki így kezdte. Igazából ebben nincsen kockázat.
Tehát én azt gondolom, hogy egy termék fogyasztásában sincs kockázat. Az ember próbálja meg saját magán és hogyha beválik, akkor úgyis fogja fogyasztani. Ha nem válik be, akkor akkor nem fogyasztja.
Tehát igazából, hogyha ezek a termékek nem lennének jók – én most augusztusban lesz 12 éve, hogy csatlakoztam – én azóta nap mint nap valamilyen formában a gyógygombákat beviszem a szervezetembe. Tehát, hogyha nekem ezek nem lettek volna jók, akkor én biztos, hogy nem fogyasztanám.

SJ:
Tehát tizenkét éve csatlakoztál, aztán lettél DXN gyémánt. Aztán elkezdtél futni, most pedig fent vagy a futók között is a az egyik csúcson és ahogy hallom, vannak még célok.

MR:
Igen vannak.

SJ:
Mi a következő?

MR:
A következő most azt gondolom, hogy most nagyon érzem, hogy ez az év – ezt is már különben nagyon érdekes, mert többen megjósolták -, hogy ez az év az én évem lesz.
Azt gondolom, hogyha tudom ezt a szintet tartani, akkor kapok egy óriási motivációt Malajziában, majd a születésnapon (A DXN 30. születésnapja) októberben és amikor hazajövök október huszonnyolcadikán lesz a világbajnoksági kvalifikáció a huszonnégy órás világbajnokságra és szeretném megfutni a világbajnoksági kvalifikációs szintet.

SJ:
Ez a huszonnégy óra mit jelent? Huszonnégy órán keresztül futni kell?

MR:
Igen. Huszonnégy órán keresztül kell futni kétszáznegyven kilométert.

SJ:
Csak annyit? Hát! Ki mit gondol erről?
Biztos, hogy ezek a kupák nem véletlenül vannak itt. Én nekem még rengeteg kérdésem lenne egyet mindenképpen meg kell, hogy kérdezzek. Az milyen érzés, amikor az ember szalad a cél felé és egy ilyen szalag várja őt a célban. És és úgy fut be, hogy a ország-világ azt látja, hogy az, ami oda van írva az önmaga az ember, hogy Mészáros Roland ért be és ő a győztes?

MR:
Szavakkal nem lehet elmondani.
Van már több ilyen szalagom, de hogyha a versenyeket kellene kategorizálni, akkor ez egy nagyon-nagyon kemény verseny.
Nagyon sok szint van benne. Te is láttad a fotókat. Van amikor a mezőgazdasági úton futunk, van amikor a gáton, a Sajónak a gátján, utána akkor olyan traktor nyomban, ami szét van száradva, ami köztudott, hogy a bokának a legjobb barátja, utána futottunk országúton ahol az autók százzal száguldoztak, tehát nagyon-nagyon sok kihívás van.
Pont ma olvastam, hogy a az egyik csoporttagunk a Maráz Zsu teamből biciklivel elesett, mert Szlovákiában olyan útszakasz volt, ott is a folyóparton futottunk ilyen erdős részen és igazából volt egy olyan szakasz az elején, hogy úgy ugráltunk az egyik oldalról a másikra, mint ahogy a békák ugrottak a pocsolya széléről a pocsolyába.
Tehát nagyon nagyon-nagyon sok szint van benne és a még a szintek közül is ez nem olyan, hogy gyorsan túlesik rajta az ember, hogy kétszáz háromszáz métert emelkedik egy szakaszon, hanem futók nyelvén, nagyon hosszú sunyi emelkedős szakasz, ami igazából ebben a melegben viszi fel a pulzust. És nagyon nagy erőt kíván, hogy az ember tudja teljesíteni, tehát ez egy nagyon nagyon nehéz verseny.
És hogyha most erről a szalagról beszélünk, akkor az emberben felidéződik, hogy mekkora munka volt ennek a szalagnak az elérése.
Többen nem tudták befejezni a versenyt. Nagyon komoly futók, aki például engem tavaly megelőzött ő most most negyedik helyezést ért el. Kiváló futó ő is, de ez egy nagyon-nagyon kemény verseny, nagyon sokan nem tudták befejezni. És a futóknak a nagy része, aki bejött tizenkét óra felett teljesítette a versenyt.

SJ:
Tényleg! Mennyi volt az időd?

MR:
Nekem tíz óra huszonnyolc perc.

SJ:
Száztizenhét kilométer 10 óra alatt?

MR:
És a Kassán óriási fogadtatás volt. Nagyon jó volt az idő, nagyon sokan voltak kint a főutcán a kassai dómnál volt a befutó, nagyon szép helyen és hát nagyon sokan, több százan vagy nem is tudom, nagyon sokan, tapsoltak, vártak az egyéni első befutót és hát óriási élmény volt a kezembe venni ezt a szalagot.

SJ:
Én néztem a az eredményhirdetést. Megható felemelő és tényleg színpompás. Nagyon tetszett az, ahogyan a műsorvezetők két nyelven konferálták a dolgot és kaptál egy külön díjat, egy ilyen nagy táblát, amin egy sportesemény van rajta. Az most pontosan mit is jelent? Mit fogsz te ott csinálni?

MR:
Így van!
Én azt tudtam, hogy ezen az eseményen ott leszek. Ugye hazánk rendezi 2023-ban az atlétikai világbajnokságot. Én azt tudtam, hogy – még nem vettem meg a bérletet -, de én ott szeretnék lenni a reggeli selejtezőkön is.  Mert én tudom nagyon jól, hogy például nekem, hogy én ott legyek a világbajnokságon futnom kell, kétszáznegyven kilométert, tehát akkora teljesítmény kell ahhoz, hogy valaki a legjobbak között ott legyen. Tehát én ezen a világbajnokságon részt fog venni, egyrészt, hogy a szeretett sportágamban itt lesznek a világ legjobbjai. Tehát ez egy olyan motivációt fog adni. Én igazából aki itt a világbajnokságon részt fog venni, mindenkit csak csodálni fogok, mert mindenki egy csoda, aki a legutolsó helyezést is éri el, vagy aki a legjobb. És ez egy olyan motivációt fog adni, hogy ezt élőben láthatjuk, hogy igazából én azt tudom mindenkinek tanácsolni, hogy akinek van rá lehetősége az menjen el akár egy napra is, vagy akár az egész eseményre mert ez óriási élmény lesz.

SJ:
Akkor most szimplán kaptál egy belépőt, vagy pedig valami pluszt, valami VIP helyett valahova, hogy közel férkőzhetsz a sportolókhoz, nem csak ott a lelátóról nézni. Vagy mit jelent ez?

MR:
A verseny szervezővel ezt nem pontosítottam, majd több dolog miatt még szeretnék vele beszélni, de az biztos, hogy hogy jogosultságot kaptam arra, hogy hogy ott legyek.

SJ:
Gratulálunk ehhez is! Roli nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál ránk. Gondolom, hogy százezer helyre hívnak.
Nagyon büszkék vagyunk rád. Itt a DXN-ben minden DXN tag nagyon büszke rád és nagyon szeretnénk, hogyha ez a hír a te győzelmedet a híre a DXN világában szárnyra kelne és nem csak a DXN világában, hanem mindenfelé. Mert amiket itt most mondtál, az minden embernek üzenet lehet minden tekintetben akár a sport, az egészséges életmód, hálózatépítés, az üzletépítés terén. Minden téren egy példa, egy hatalmas bajnok vagy.
Nagyon köszönjük!
Gratulálok még egyszer!

MR:
Nagyon szépen köszönöm!